Temetkezésről

Temető ügyfélszolgálati iroda

• Sírhelyek és urnafülkék értékesítése.
• Temetésekkel összefüggő ügyiratok, nyomtatványok adminisztrációja.
• Temetési helyek újraváltása

A Temető Ügyfélszolgálati Iroda nyitvatartási ideje

Temetések ügyintézése

A haláleset alkalmával elsősorban azt kell eldöntenie a temetésről intézkedőnek, hogy a temetés hagyományos földbetemetéssel vagy hamvasztásos temetéssel történjen.

A temetés ügyintézése előtt tisztázandó, hogy az elhunyt mely temetési helyre kerül eltemetésre. Az elhelyezés történhet meglévő sírhelybe, valamint új sírhelybe.

Meglévő sírhely esetén a sírhely felett rendelkező, vagy az ő hozzájárulásával, meghatalmazottja intézkedhet. Amennyiben meghatalmazott személy gondoskodik a temetésről, úgy a „Hozzájáruló nyilatkozat”, vagy a „Meghatalmazás” nyomtatványok egyikének leadása szükséges, az ügyintézés megkezdéséhez.

Végül a temetésre történő intézkedés előtt célszerű dönteni arról, hogy ki fog az elhunyt temetéséről gondoskodni, és ki jogosult rendelkezni a temetési hely (sírhely, urnafülke stb.) felett.

Az eltemetésről sorrendben a következők kötelesek gondoskodni:

1. Aki a temetést szerződésben vállalt.
2. Akit az elhunyt végrendelete arra kötelez.
3. Végintézkedés hiányában az elhunyt elhalálozása előtt vele együtt élő házastársa.
4. Az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója, a törvényes öröklés rendje szerint.

A sírhely felett rendelkező személy:

A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. Törvény 22.§ (2) bekezdése a rendelkezési jog gyakorlását az alábbi jogkörökre terjeszti ki:

1. A temetési hely felett az rendelkezik, aki megváltotta.
2. A rendelkezési jog gyakorlása a temetési helyre helyezhető személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és mindezek gondozására terjed ki.

 Ügyintézési sorrend:

Temetési módok

Kétféle temetési mód terjedt el Európában: a földbetemetés és a hamvasztásos temetés. A magyar nép korai történelmében nem volt ismeretlen a hamvasztás, azonban évszázadokon át – elsősorban vallási megfontolások miatt – kizárólag földbetemetés történt. Ezért is használjuk a hagyományos koporsós megjelölést e temetési módra. A katolikus egyház 1951-ben engedélyezte hívei számára a hamvasztásos temetést. Ettől kezdve jelentősen nőtt a hamvasztásos temetés aránya.

Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó. Természetesen ez nem lehet irreális vagy jogszabályba ütköző, illetve ez nem róhat aránytalanul nagy terhet az eltemettetőre.
Ha a temetésre nézve nincs érvényes rendelkezés a temetési módról, az eltemettető dönt. Előfordul, hogy több azonos jogállású személy gondoskodik, illetve köteles gondoskodni az eltemetésről. Megegyezésre kell törekedni, hiszen ez szolgálja leginkább a kegyeletet. Ha vita van az eltemettetők között az eltemetés módját illetően, akkor nem lehet hamvasztani, azonban a földbetemetést el kell végezni. A vitát nem a szolgáltatónak kell eldöntenie. A szolgáltatót csak a jogszabály rendelkezése korlátozza, hamvasztásos temetést nem szervezhet. Ez esetben az- az eltemettető intézkedhet, aki egyébként is földbetemetést óhajtott. Ha a temetést senki nem vállalja, az elhalálozás helye szerint illetékes jegyző felszólíthatja az eltemetésre kötelezetteket. Az eltemettető szabadon választhat világi vagy egyházi szertartás között.

Tv. 19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy elhamvasztás nélkül történik, egyházi vagy világi szertartás szerint.
(2) Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettet személyére aránytalanul nagy terhet.
(3) Az elhunyt életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés módját és helyét az határozza meg, aki a temetésről gondoskodik, vagy arra köteles lenne, de a temetésről más szerv vagy személy úgy gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna.
(4) Ha a temetésről több személy gondoskodik és közöttük az eltemetés módja tekintetében nincs megegyezés, a temetés csak elhamvasztás nélkül történhet.

Temetői nyilvántartás

Az üzemeltető feladata a sírhelynyilvántartás vezetése. A 1999. évi XLIII. törvény a temetőkről és a temetkezés rendjéről kötelezően előírja a nyilvántartókönyv és sírboltkönyv vezetését. Tartalma sem több, sem kevesebb nem lehet, mint a törvényi előírás. A sírhelynyilvántartás vezetése során az üzemeltető gondoskodni köteles arról, hogy illetéktelenek az adatokhoz ne férhessenek hozzá. Az elhunytról vezetett adatokat kizárólag az elhunyt eltemettetője, a temetési hely felett rendelkező ismerheti meg, másoknak csak az elhunyt temetési helye közölhető. Tekintettel arra, hogy a nyilvántartás személyes adatokat tartalmaz, a tárolt személyes adatok biztonságáért az üzemeltető felel.
A nyilvántartó könyveket a temető fennállásáig meg kell őrizni. Amennyiben a nyilvántartás elektronikus formában történik úgy a biztonságos adatvédelem érdekében az üzemeltetőnek biztonsági másolatokat kell készíteni.